A kutya rendszertanilag a ragadozók (Carnivora) rendjébe tartozik. Táplálkozása szempontjából a húsevők közé soroljuk, de ősei táplálékában helyet kaptak a halak, különböző...
...férgek, rovarok valamint más fajok anyagcseretermékei. A húsevő megfogalmazás nem teljesen helytálló, mert a kutyák az elejtett állatoknak nem csupán a húsát, de a belső szerveit, növényi eredetű, magas rosttartalmú, többnyire emészthetetlen gyomor- és béltartalmát is elfogyasztották, viszont a szőrös, csontos (kivéve a csontok egy része), inas részeket meghagyták. Mivel a zsákmány elejtése bizonytalan volt, így a kutyák gyomra is ehhez alkalmazkodott, egyidejűleg nagy mennyiségű táplálék felvételére volt képes, mely tulajdonság a mai ebeknél is megmaradt. A háziasított kutya gyomra is nagy, tágulékony, ezért oda kell figyelni a túletetésre. Nagytestű fajták esetében a napi többszöri, kisebb adagban adott táplálék csökkenti a gyomorcsavarodás előfordulásának kockázatát. Az etetési időpontok betartásával kialakítható a mindennapi rituálé, amelyhez a kutya is hozzászokik, így emésztőrendszere felkészül az elkövetkező etetésre. A gyomor nagysága ellenére a kutyák bélcsatornája testsúlyukhoz viszonyítva rövid, emiatt koncentrált takarmányt igényelnek.
Ha megfigyeljük, a kutya – a farkasokhoz hasonlóan – álló helyzetben, fejét lehajtva eszik, a kisebb darabokat metszőfoga segítségével veszi fel és alaposabb rágás nélkül nyeli le. A rövid emésztőtraktusnak köszönhetően a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően, relatíve gyorsan, 20-36 óra alatt halad át az emésztőrendszeren. A kutyák emésztési sajátossága, hogy könnyen és gyakran hánynak, melynek oka lehet toxin vagy különböző mérgek, illetve nehezen emészthető anyagok jelenléte a gyomorban vagy a vékonybélben (pl.: fű, csontok), illetve a gyomortartalom ürülésének hosszabb ideig tartó akadályoztatása.
Az egyes tápanyagok emésztése
A felvett takarmányt a szájüregben termelődött nyál teszi sikamlóssá, mely ragadozók esetében nem tartalmaz amilázt (szénhidrát-bontó enzim), de a takarmány minőségétől/milyenségétől függően változik az állaga.
A nyállal körbevett falat a nyelőcsövön keresztül a gyomorba jut, ahol megkezdődik a fehérjék bontása. Az emésztőrendszeren tovább haladva a vékonybél elülső szakaszán kezdődik meg az epe segítségével a zsírok kisebb zsírszemcsékre történő bontása és a hasnyálmirigy által termelt enzimek révén folytatódik a zsírok és fehérjék emésztése. A takarmányokban lévő szénhidrátok bontását elsősorban az amiláz enzim végzi, mely szintén a hasnyálmirigyben termelődik. Fontos megemlíteni, hogy a tejcukor bontásáért felelős laktáz enzim kutyák esetében csupán 3-4 hetes korig termelődik, felnőtt korra mennyisége minimálisra csökken, így a tej és tejtermékek etetése kutyáknál hasmenést okozhat.
A lebontott táplálóanyagok elsősorban a vékonybélben lévő bélbolyhokon keresztül szívódnak fel, majd kerülnek be a vér- vagy nyirok áramlásba, melynek segítségével eljutnak a rendeltetési helyükre. A vastagbélben élő baktériumok minimális fehérje- és rostbontásra képesek, a vékonybélben le nem bontott szénhidrátokat bontják tovább. A nem emészthető összetevők bélsár formájában távoznak az emésztőtraktusból, melynek mennyisége és milyensége az etetett takarmánytól függ.
Forrás: Tossenberger János: Társ és hobbiállatok takarmányozása
