Hogyan emészti a macska a szénhidrátot? Mi a különbség a kutyához képest? Megtudhatjuk következő cikkünkből...
A macskák szénhidrátemésztése kölyök- és felnőttkorban
Közismert tény, hogy két kedvelt társállatunk, a kutyák és macskák, is rendszertanilag a ragadozók rendjébe tartoznak. Mégis a macskák, mint obligát húsevők emésztésüket tekintve jelentősen különböznek a kutyáktól. Ezek a különbségek mind anatómiai, mind anyagcsere szinten megjelennek, és nem hagyhatók figyelmen kívül, amikor cicánknak a megfelelő összetételű táplálékot keressük.
A macskák szervezete az évezredek során a fehérjedús, szénhidrátszegény táplálék felvételéhez és hasznosításához alkalmazkodott, ami elsősorban őseik táplálkozási szokásainak köszönhető, nevezetesen, hogy prédáik között főleg kisrágcsálók és madarak szerepeltek, amiket jellemzően napi 20-30 rövidebb táplálkozás során fogyasztottak el. Többek között ez az oka, hogy mai házi cicáink is kis gyomorral, valamint saját testméretükhöz képest is meglehetősen rövid vékony- és vastagbéllel rendelkeznek. Továbbá ebben a rövid bélrendszerben is kisebb mennyiségű szénhidrátemésztő enzimet termelnek, mint pl. a kutyák.
A szénhidrátok úgynevezett monoszacharidokból (pl. glükóz) állnak, amik kémiai kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ahhoz, hogy a bélnyálkahártyán keresztül fel tudjanak szívódni, ezeket a kötéseket az emésztőenzimeknek fel kel bontania. Ilyen enzim pl. az amiláz, a maltáz, vagy akár a laktáz. Utóbbinak különös jelentősége van kölyök korban, hiszen a tejben nagy mennyiségben jelen lévő tejcukor emésztését biztosítja. A kiscicák életének első 4-5 hetében étrendjük jelentős részét teszi ki az anyatej, de ahogy ez a mennyiség csökken, úgy csökken a laktáz enzim aktivitása is. Bizonyos egyedekben pedig akár meg is szűnhet a termelődése. Ez az oka annak, hogy néhány cica laktóz érzékeny és gazdáik azt tapasztalják, hogy tejfogyasztás után hasmenés jelentkezik.
Elmondható, hogy a macskáknak arányaiban kevesebb szénhidrátra van szükségük, mint pl. a kutyáknak, de természetesen bizonyos mennyiséget ők is felvesznek ebből a táplálóanyagból, és hatékonyan meg is emésztik, a megfelelő enzimek segítségével. Viszont fontos megemlíteni, hogy ez elsősorban a keményítőre igaz, ami csak bizonyos növényekben fordul elő nagyobb mennyiségben, pl. gabonafélékben, rizsben, burgonyában. A növények klasszikus szénhidrát raktárát, a cellulózt a cicák nem képesek megemészteni, és mivel vastagbelük igen rövid, így az ott élő baktériumoknak is korlátozott ideje van erre.
Amikor a megemésztett szénhidrát glükózként a vérárammal a májba jut, ott sejtszinten folytatódik a további felhasználása, és különböző enzimek segítségével (pl. glükokináz) a szervezet energiát állít elő belőle. A glükokináz mennyisége és aktivitása a legtöbb fajban érzékenyen követi a vércukorszintet. Vagyis ha az állat nagyobb mennyiségű szénhidrátot eszik meg, akkor a glükokináz aktivitása is fokozódik. Talán már senkit nem ér meglepetésként, hogy a cicáknál ez is másképp van: házimacskáink anyagcseréje nem tud alkalmazkodni egy bizonyos mértéknél nagyobb mennyiségű szénhidrát, illetve cukor felvételéhez, mert a glükokináz működése ezt nem követi, és így a cica nem tudja a glükózt energiaként felhasználni. A táplálóanyagok ilyen formán nem hasznosuló részét nevezzük „üres kalóriáknak”, és ha ez tartósan nagy részét teszi ki az eledelnek, akkor a macska hajlamosabb lesz a cukorbetegségre, illetve, a cukor megjelenésére a vizeletben és következményes húgyúti betegségekre is. Ennek az az oka, hogy a cicák a számukra szükséges energia jelentős részét nem szénhidrátból, hanem fehérjéből állítják elő. És amennyiben nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjéhez, akkor szervezetük a saját fehérjekészleteit kezdi lebontani.
Kismacskák esetében részben más a helyzet, hiszen életük első szakaszában alapvetően anyatejjel táplálkoznak, és a választásig fokozatosan áll át szervezetük a szilárd eledelre. Mivel a tejben nagy mennyiségben van jelen a tejcukor, így ennek megfelelő emésztése és felhasználása létkérdés a kölyök macskák számára. A bél üregében a már említett laktáz bontja két monoszaharidra: glükózra és galaktózra a tejcukrot, ami ebben a formában szívódik fel a véráramba és a májba jut. Itt az erre felkészült enzimatikus rendszer a cukrot hasznosítja, így a szervezet fedezni tudja a növekedésben lévő, egyre aktívabb cica számára szükséges energiát. Ahogy a kölyök nő, és étrendjének egyre kisebb részét teszi ki az anyatej, úgy alkalmazkodik az emésztőrendszere az egyéb eredetű szénhidrát, pl a keményítő felhasználásához is. Így megfelelő mennyiségben gabonaféléket is kifogástalanul emésztenek a fejlődésben lévő macskák, és jellemzően a gabonákban jelenlévő glutén sem okoz számukra problémát, ritka kivételtől eltekintve. Bizonyos egyedeknél előfordulhat gluténérzékenység, amikor a gabonában megtalálható fehérjét nem képes a cica megemészteni, és ez jellemzően hasmenésben mutatkozik meg. Számukra jó választás a búzát és/vagy árpát nem tartalmazó gluténmentes vagy a teljesen gabonamentes étrend.
Összefoglalva, a macskák számára is fontos táplálóanyag a szénhidrát, és szervezetük fel is készült az emésztésére, de jóval kisebb arányban van rá szükségük, mint a kutyáknak. Ezzel párhuzamosan, a cicák nem nélkülözhetik a jó minőségű, esszenciális aminosavakban gazdag fehérjét az eledelükből, hiszen emésztőrendszerük és anyagcseréjük évezredeken keresztül a fehérjealapú táplálkozáshoz alkalmazkodott.
